A második portrém:

Hercule Poirot (David Suchet)

Semmivel sem volt unalmasabb ezt készíteni, mint az előzőt. Azt hiszem, minél inkább kötödik az ember a képen látható személyhez, annál könnyebben megy az alkotás.

Én nagyon szeretem ezt a kitalált figurát, bár már minden filmrészt sokszor láttam, mégis mindig szívesen megnézem újra és újra.....

A második képen látható az eredeti fotó, amiről dolgoztam. Nem elég egy kép, annyi sok apró részlet van, amit érdemes több képen is megvizsgálni.

Sigmund Freund szerint : Van visszaút a képzelettől a valóságig, ez a festészet! Szerintem igaz ez a foltvarrásra is!

A porté készítésben az a legszebb, hogy mindeki olyannak látja a képet, amilyennek én szeretném, hogy lássa. Addig- addig igazgatom (tűzögetem), amig azt a hatást érem el, amit szeretnék.

Ennél a quiltnél sem volt másképp. Az utolsó két közelin jól látszik, igyekeztem, hogy minél inkább élethű legyen !

(Nem kis munka volt kideríteni, hogyan is néz ki valójában a gallérján a kitűzője, aztán még el is készíteni...)